Hol volt, hol nem volt, volt egyszer egy öreg király.

A sziklás tengerparton, nagy hegyek közt, egy hatalmas szikla tetején volt a vára.

Már erősen őszült a haja és úgy gondolta, át kellene adni az ország irányítását. Kihirdette országnak-világnak, hogy férjhez adja három szép lányát.

Jöttek is csapatostul a kérők, de amint meghallották, hogy három próbál kell kiállniuk, szép lassan elsomfordáltak a királyi várból.
Hej, búsult a király erősen. Mi lesz a lányaival és az országgal! Telt-múlt az idő. Egyszer csak a kikötőbe érkezett három hajó, három kérővel.

Messzi országbeli királyfiak voltak, akik bizony nem ijedtek meg a próbáktól. Kipihenték magukat, majd a legidősebb királyfi az öreg király elé járult

- Felséges királyom, halljam a próbát!
- Él az országunk határán egy háromfejű sárkány, őt kell legyőznöd!

Elindult a királyfi. Mielőtt kiment volna a királyi várból, a legidősebb királykisasszony utána futott és elárulta, hogy melyik lóval menjen.

Szerencséje is volt a királyfinak. Miután felült a ló hátára, az menten szárnyas paripává változott és egy szempillantás alatt a sárkány barlangja előtt szálltak le.

A sárkány épp napozott az egyik sziklán, mérges volt, amiért megzavarták, de bizony, nem sokáig. A királyfi
egykettőre legyőzte. A szárnyas paripa pedig visszarepítette a királyi várba.
Másnap a középső királyfi járult az öreg király elé:

- Felséges királyom, halljam a próbát!
- Él az erdeinkben egy nagyerejű gonosz óriás. Őt kell legyőznöd.

Megszeppent egy kicsit a királyfi, de hamar összeszedte magát. A középső királykisasszony búcsúzóul egy kicsi békát adott át neki segítségül.

Lóra ül a királyfi, ment-mendegélt az erdőben. Egyszerre hatalmas zúgást, ropogást és fújtatást hall. Hát előtte tornyosult az óriás.

Megkezdődött a harc, már-már úgy tűnt, az óriás győz, amikor a királyfi a béka után kiáltott. A béka háromszor megfordult maga körül és az óriás olyan egy szempillantás alatt döglött egérré változott. Hej, boldogan ügettek vissza a királyi várba.
A következő nap a legkisebb királyfi is odaállt az öreg király elé:

- Felséges királyom, halljam a próbát!
- Neked jutott fiam a legnehezebb feladat. Él az országunk szélén, egy messzi szigeten egy fondorlatos boszorkány. Őt kell legyőznöd.

Elfehéredett erre a kiskirályfi. Nem félt ő a sárkánytól, az óriástól, de nem szenvedhette a boszorkányokat. Kicsi korában megijesztették, azóta nagyon kerülte őket. Nem hátrálhatott meg. Elindult ki, a király udvarából. Egyszer csak a nevét hallja. Megfordul, látja ám, hogy a kicsi királykisasszony szalad utána.

Köszönte a királyfi, szépen. Aztán útnak indult a három hajóval. Alig tettek meg egy kis utat, óriási vihar kerekedett. Az óriási hullámok elnyelték az első hajót. A királyfi az utolsó pillanatban ugrott át a macskával a második hajóra. Épp csak megszárítkoztak, amikor hatalmas ütés érte a hajó oldalát, és már fordult is a vízbe. Egy vénséges-vén bálna borította fel a hajót. Na, te szegény királyfi, mi lesz veled? Köpenye zsebébe tette a macskát és egy hajóbordán átevickélt a harmadik hajóra. Ezzel szerencsésen elérték a szigetet.

A boszorkány már várta. Megkezdődött a küzdelem. Harcolt a királyfi, ahogy erejéből telt, de bizony a hosszú, keserves út kivette az erejét. Látta ezt a macska, nekiesett a boszorkánynak, karmolta, harapta, ahol érte. Sajnos, a boszorkány hamar lerázta magáról és újra a királyfi ellen indult, aki erre elővette a királylánytól kapott sípot és belefújt. Gyönyörűséges virágtündér termett ott egy szempillantás alatt. Szépséges énekével elporlasztotta a gonosz boszorkányt. Hárman indultak vissza a hajóval a királyi várba.
Az öreg király nagy ünnepséget rendezett a győzelem hírére. Menten kihirdette, hogy a három királyfinak adja lányait és velük együtt egy-egy darabot az országából is. Csaptak nagy lakodalmat, egy hétig mulattak. A fiatalok boldogan éltek, amíg meg nem haltak.

Holnap legyenek a ti vendégeitek!